balaton, szánd

Itt poshadok a jó meleg fővárosban, és olvasom a zindexen, hogy “Nem lépett fel Richie Hawtin“. Még jó, hogy az egyetlen amiért elmentem volna erre az európai viszonylatban is drága fesztiválra, elmaradt. Mert végül már egy hete kiderült, hogy se időbeosztásom, se pénztárcám nem teszi lehetővé e kiruccanást. (egyébként is Ozorára kell spórolni) Viszont elképzeltem, hogy milyen hangulatban lettem volna tegnap hajnalban, mikor is ezt kiírták a szervezők a kivetítőre. (cikk)
A cikk egyik kommentelője TÖKÉLETESEN kifejezi a véleményemet erről az egész szituról, ezért most utólagos engedelmével, következzenek az ő szavaival, na meg a Google miatt is. Igenis olvassák el minél többen, bár úgy érzem, ez sem számít, amikor lent bulizik 20ezer ember. És jövőre is ugyanennyi ember fog ott bulizni, vagy még több, vagy ha nem ott, egy másik hasonló kaliberű szigetes lehúzós rendezvényen. …..

“Gerendaiék elmehetnek a jó édes, (…) anyjukba! Már elnézést, hogy ezt itt így, de eléggé idegi alapon vagyunk. Haverommal lementünk pénteken elsősorban Richie Hawtin miatt. Gondoltuk, ha belefér egy kis Massive Attack is, az külön jó. Végül — részben a masszív forgalmi helyzet miatt — este 11 után sikerült leérni. Hajnali fél kettőtől már a T-mobil teraszon tanulmányoztuk a honi HotX útkeresését, és számoltuk vissza a negyedórákat, öt perceket. Végül melyik produkció marad el? Természetesen Hawtin. És ezt volt arcuk a kivetítőre hajnali fél háromkor, a kezdés időpontjában kiírni! Ilyen falvédő szöveggel, hogy nem tudott felszállni a gépe Frankfurtból, vagy Münchenből, vagy hasonló.

Már elnézést kérek, de ilyen nincs. Mármint olyan, hogy ez fél háromkor derüljön ki. Ha valakit el akarok hozni egy fesztiválra, azt elhozom. Ha pedig nem tudom elhozni (Vis maior, miegymás), akkor időben és korrekt módon tájékoztatom a nagyérdeműt. Az pl. már ki volt írva a pénztáraknál, hogy Padilla helyett Dzihan and Kamien jön. 5 perc intenzív káromkodás után kitaláltuk, hogy akkor legalább beugrunk LTJ Bukemhez, ha már ott vagyunk 7000 forintért, meg hát mégiscsak. Na oda meg nem jutottunk be, mert a “Red Lounge” megtelt. Bazmeg, mire tervezték ezt a helyszínt? Házibulira?! Mondanom sem kell, rövid úton elhúztunk a francba, nagyon, de nagyon keserű szájízzel. Kifelé, az infópultos srác egy filctollal írt A/4-es papírral bizonygatta, hogy már korábban ki volt az írva. Ó, persze. Ott, nála biztosan (l. A/4-es lap). De hát a színpadon is tutira ki volt írva az, már korábban is — teszi hozzá. Lehet. De azért csak feltűnt volna nekünk is, hiszen fél kettőtől közel egy órán át bámultuk a kivetítőt.

Látni kell, hogy ez az egész lassan már semmi másról nem szól, csak a pénzről. Amíg így is telt házas a buli, a plebs hektószámra fogyasztja a szponzor langyos sörét, tökmindegy, hogy ki jön el, ki nem. (José Padillát már másodszorra sem sikerült elhozni ugye, és furcsa módon ez megint akkor derült ki, amikor a jegyek zömét már eladták.) Ez egy mini Sziget a Balaton parton. Zene tömegeknek, buli tömegeknek, pia tömegeknek. A hangsúly igazából a tömegen van, mert amikor tömegesen csenget a kassza, azt szeretik a szervezők és a szponzorok. Gerendáék most már rutinból le tudnak nyomnak egy ilyet, akárhol. Pár tízezer bebabszott, beexezett tinit pedig szintén be lehet hülyíteni, bárhol. Az, hogy a húzónevek el sem jönnek — senkit nem zavar! Nálunk, itt a Kárpát-dagonyában egyelőre ez a színvonal.

Igazából ez a kibaszott sunyizás zavar. Az, hogy időjárási viszonyok miatt egy gép nem tud fölszállni, az jó pár órával az érkezés, vagy akár már az indulás előtt tudható. Repterek közelében nem Aigner Szilárd jósol időjárást kávézaccból. Ráadásul, ha elkezdünk visszafelé számolni, akkor éjjel fél hármas kezdéshez legkésőbb este 10-es felszállás szükségeltetik Németországból. Egy noname fellépőtől mondjuk, aki egy szál lemeztáskával érkezik. Magára valamit adó produkció és szervezés azonban nem engedheti meg magának, hogy ennyire kicentizze az utaztatást, ezért gondolom, nagyobb ráhagyással kéne, kellette volna hogy dolgozzon. Ergo szinte biztos, hogy ezt a kora esti órákban már tudni lehetett. Hogy miért fontos ez? Azért, mert bár akkor is kurvanyázok egy sort, de esetleg lett volna esélyem a helyszínen eladni a jegyeket (fórumokon 20-25 eFt-ért kínáltak napijegyet), visszahúzni Pestre, ott elmenni valami bulira, és nullszaldóban, vagy — fájdalomdíjként — akár enyhe pluszban zárni az estét.

Nem így történt. És most már mindegy is. Profitmaximalizálás dívik ezerrel. Addig vagy jó srác, amíg kipengeted a lóvét. Utána, ha valami nem tetszik, vagy problémád van: Bocsi, ez van, hívd fel a panaszvonalat, vagy mi a rákot! Tanulság levonva: soha többé nem menni ilyen tömegrendezvényre. Főleg, ha a Sziget szervezi. Nagyszerű, sokkal hangulatosabb és ingyenes rendezvények vannak Budapesten. Sajnálom azokat, akik Padillát várták. Drukkolok azoknak, akik a B52’s-ra, vagy Norman Cookra várnak. Remélhetőleg nem marad el a bulijuk, mert az nagyon szar érzés. Hiába van még ott, akkor 10 másik fellépő. Ha a Rolling Stonest várom és nem lep fel, nem vigasztal, hogy van helyette Roy és Ádám, meg Bon Jovi.”

3 hozzászólás

Hozzászólások RSS TrackBack Identifier URI